Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Fogság

Már megjelenése előtt hatalmas várakozás és az első olvasók elragadtatása övezte Spiró György új regényét. Nem csoda: a Fogság egyszerre letehetetlen történelmi kalandregény és az értelmezési lehetőségek sokaságát kínáló, páratlan szellemi és írói teljesítmény. Cselekménye a Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háborúig terjedő időszakot, az i.sz. első századot eleveníti fel és teszi érzékletesen valóságossá az olvasó számára. Nem nehéz megjósolni: a Fogság a 2005-ös év irodalmi szenzációja lesz! A Fogság főhőse, Uri, a római zsidó negyedben nő fel, s titokzatos módon lesz tagja a delegációnak, amely peszahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Életét végigkíséri a kamaszkori rémület: az apja nem szereti őt. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge és vaksi fiút. Uri életén keresztül bepillanthatunk a zsidó, a görög és a latin közösségek hétköznapjaiba, politikai intrikák kulisszái mögé. Urit mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol a legsanyarúbb számkivetettség várja. E fordulatos regény ugyanakkor kegyetlen beszámoló a világ romlottságáról, és a magyar irodalom újabb nagyszerű apa-regénye. 'Ha a 2004-es évre gondolok (...) a legszebb mégis az volt, amikor Szüts Miklós festőművész és Závada Pál Spiró György még meg sem jelent kéziratáról beszélgettek, és szinte egymás szájából kapták ki a dicsérő szavakat.' - Esterházy Péter

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
5 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

hálófülkével, külön átriummal, külön fürdővel, külön konyhával, és addig lakhat
ja, mondták neki, amig Alexandriában tartózkodik; a tartózkodás idötartamára nem
történt utalás. Uri az elsö szombat után megemlítette Philónak, hogy a tartózko
dási engedélyéért vissza kell mennie a kikötöbe; Philö legyintett és elküldte az
engedélyért az egyik szolgát, aki meg is hozta: három hónapra szólt. Szolgák is
voltak Uri rendelkezésére bocsátva a palotában, de ő tisztelettel lemondta öket
, amit Philó mosolyogva, Alexander alabarkhosz vállrándítással vett tudomásul. U
ri megkönnyebbült, hogy az alabarkhosz nem tünteti ki a figyelmével, mert töle f
élt; Philó mosolyából megérezte, hogy első számú kegyence lett valamiért, és ezt
a pozícióját egyelőre nem is fogja elveszíteni, sőt minden bumfordiságát és ügy
etlenségét a javára fogja írni, amíg szeretL
Annyit azért, úgy érezte, mondania kell, hogy szándéka szerint, egy kis vakációt
követóen, visszatér Rómába, az apjának segíteni az üzletei megkötésében, mert i
mmár tapasztalatokban gazdagabban tér vissza, eddig ugyanis, be kell vallania, n
em sok hasznára volt az apjának, de Philó legyintett: boldogul az apád nélküled
is, nyilvánvalóan jó kereskedó.
D Tudtok róla valamit?
D Nem Ú mondta Philó U, csak azt tudjuk, hogy pénzt kölcsönzött Agrippának.
D És ezt kitöl tudjátok?
D Magától Agrippától U mondta Philó.
Amíg Uri Júdeában tartozkodott, Agrippa megjelent Alexandriában, és pénzt kért k
ölcsön. Erről Uri mar hallott a csillagász Hippolütosztól, és Philó lényegében u
gyanazt mesélte el, mindössze annyit tett hozzá, hogy az a kétszázezer drachma c
supán áthidaló kölcsön volt, Agrippa ugyanis évek óta tartozott nyolcszázezer dr
achmával a romai államkincstárnak, és ha nem törleszt belöle valamennyit, akkor
be sem léphet Itáliába, ahová igyekezett, vagy ha belép is Dikaiarkhiában, lefog
ják. Ugyan Antoniától kapott háromszázezer sestertiust, de, úgy látszik, azt más
ra szórta el. Alexandriai tartózkodásakor tett Agrippa említést a római Ioses Lu
ciusról, akinek 39lszintén tartozik, valamint arról, hogy ennek a fia, Gaius The
odorus, a szent pénzt szállító delegáció tagja lett. Philó hozzátette, hogy késö
bb más forrásokból is értesültek erról; nem árt Agrippa nagyzoló kijelentéseit n
émi fenntartással kezelni, magyarázta Philö, ám ezúttal igazat mondott.
Kérdezte Uri, vajon törlesztette—e a római államkincstárral szemben fennálló tel
jes tartozását Agrippa azóta. Philö habozni látszott, aztán vonakodva azt mondta
, hogy igen: Agrippa Dikaiarkhiában egy szamáriai rabszolgától kapott egymillió
drachma kamatmentes kölcsönt, amit a tartozásai rendezésére fordíthat; igy vált
lehetövé, hogy Agrippa Caprira utazhasson a császárhoz
Uri nem kérdezett többet.
Honnét van egy szamáriai rabszolgának ilyen irdatlan vagyona? Nincs neki, mert h
a lenne, már rég nem volna rabszolga. Az a rabszolga valakit fedez, és Philo nem
fogja megmondani, hogy kicsodát. Talán éppen az alabarkhoszt. Vagy magát a csás
zárt, akinek Agrippa fontos. Vagy a szenátusban valakiket. Végül is mindegy.
Tija tehát vizsgáztatni kezdte, csapongva intézett hozzá kérdéseket hol csillagá
szatból, hol görög irodalomból, hol filozófiából, hol történelemből, de Uri vála
szát csak a második—harmadik mondatig hallgatta meg, addigra kiderült Uri jártas
sága, és Tija más témára tért. Egyetlen területról nem tett föl kérdést, a latin
irodalom tárgyköréből, és Uri volt annyira szemfüles, hogy egy kérdésszünetben
ő kérdezze meg, ugyan melyik Vergilius—sor is lenne Tija kedvence. Tija elnémult
, öt nem szokták faggatni. Uri nagyürian legyintett, jó, hát akkor szíveskedjék
valamit felmondani Livius latin Odüsszeia—fordításából. Tija nyugtalan lett és g
örögül kezdett szavalni egy részt, de Uri szemtelenül leintette: latinul, ha leh
etne, kérlek. Tija megpróbálta az általa görögül idézett részt latin hexameterre
áttenni, de nem sikerült hibátlanra, nem volt meg a cezüra a sorban, amire Uri
nem mulasztotta el felhívni a figyelmét. Philó, aki a dolognak fültanúja volt, k
ajánul lecsapott az unokaöccsére:
Ú Na látod, nem tudsz te se mindent!
Tija dühösen füjtatott, alighanem még soha nem merték megalázni. Nem volt ez kom
oly megalázás, incselkedés inkább, de Tija arca sötétvörösre vált.
Ú Neki könnyű Ú fakadt ki H, 6 Rómában él, neki a latin az anyanyelve!
Uri tiltakozott: görög az anyanyelve neki is, a latint önszorgalomból tanulta me
g, mert Rómában a lakosságnak legalább a harmada, ha ugyan nem a fele, egyetlen
szót sem tud latinul, csak a falfirkákat érti. A zsidok nem tudnak latinul, semm
i szükségük rá.
391
Philó nevetgélt, élvezte a dolgot.
Ú Gaius igazat mond U mondta. U Tiberius kiválóan tud görögül, valamiért mégis a latin
t szerette volna hallani mindenütt, és dühöngött, amig Rómában élt, mert még a s
zenátorok se mind tudnak latinul
Uri felé fordult.
Ú Szerzódtetlek Tija mellé latintanárnak Ú jelentette ki határozottan. U Ráfér. A gimn
áziumban, merö dölyfből, a latint szinte teljesen mellözik. Olvasnak egy kis Cat
ót, egy kis Cicerót, és ezzel letudták a dolgot.

Tija pillanatnyi habozás után úgy döntött, hogy mosolyogva bólint. Furcsa volt a
mosolya, inkább vicsor. Uri megborzongott. De örült, hogy ezzel a csodalénnyel
a latinozás ürügyén hivatalosan is idöt tölthet majd együtt, és öröme a pillanat

nyi viszolygását elüzte.
Alexander alabarkhosz ritkán volt látható a palotában, az ügyeit intézte szerte
a városban még a Nílus mentén; Tija csak péntek estétöl vasárnap estéig tartózko
dott a lakosztályában, bentlakó volt a gimnáziumban; Uri szabadon olvasgathatott
a palota könyvtárszobájában vagy kóborolhatott a városban, és esténként gyönyör
ü gyertyák sokaságának fényénél beszélgetett Philóval, aki hét közben ama híres
könyvtárat látogatta, amelybe Uri is annyira vágyott.
Kiderült, hogy a könyvtárat látogatni nem is olyan egyszerü. Alexandriai polgárn
ak kell lenni, hogy a könyvtárba beléphessen az ember, és a zsidók közül csak az
léphet be a könyvtár szentélyébe, aki alexandriai görög polgár, s nem csupán al
exandriai illetóségü zsidó. Többnek érezheti magát az alexandriai zsidó, mint eg
y görög metoikosz, de nem sokkaL
Philó elmagyarázta: aki alexandriai polgár, az nem fizeti a választási adot, aki
azonban csak alexandriai illetőségü lakos, mint a zsidók többsége, az fizeti. A
választási adó fizetése alól mentesüló polgárok D és a helyben született görögök
mind ilyenek D ragaszkodnak előjogukhoz, és a zsidókat meg a többi nem—görög népsé
get nem szeretik alexandriai polgárjoggal megjutalmazni. Sokkal elöbb éltek népe
k azokban a falvakban, amelyek helyén később Alexandria felépült, perzsák példáu
l, a babiloni invázió révén, és a leszármazottaik ma is itt élnek, de polgárjogo
t máig nem kaptak, noha a görögök közé beolvadtak. A zsidók, akiknek az ősei mar
évszázadokkal ezelőtt alexandriai lakosok voltak, jó ideje harcolnak azért, hog
y a görög polgárok közé születésük jogán vegyék fel őket, ez ügyben mind Augustu
shoz, mind Tiberiushoz intéztek már számtalan kérvényt, de a jóváhagyás húzódik
nem is igen tudni, miért, mert a választási adó nem jelentös összeg. Mindazonál
tal az alexandriai zsidóság nem egységes ebben a kérdésben, sokan inkább fizetik
a plusz adót és maradnak a 393görögöktól elkülönülve az alexandriai zsido polit
euma tagjai; attól félnek, hogy a görögökkel azonos megítélés alá esvén az Úrtól
való kiválasztottságukat elvesztik.
D Mennyi ez a választási adó? U kérdezte UrL
Philó, a teljes görög polgárjogú zsidó zavarba jött: nem tudja pontosan, de meg
fogja érdeklödni.
D Azt sem tudom Ú vallotta meg pironkodva U, mennyibe kerül a piacon egy tojás. Sose v
ettem magamnak személyesen semmit.
nu; _axwth_httu_t wzii_ __ :Azi un_" ___4AN_____. ; __:"____ _Auu_ ___;__t __i

Spiró György további könyvei