Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Régi magyar mondák

Ez a kötet szerves folytatása a számos kiadást megért Régi magyar mondáknak. A Mátyás halálát követő időtől a Rákóczi-szabadságharc leveretéséig beszéli el a két pogány közt viaskodó magyarság történetét. A mondafeldolgozások híven őrzik forrásaik nyelvi ízeit, fordulatait, szemléletét, a szerző sikerrel elkerülte a romantikus feldolgozások túlzásait. A bőséges jegyzetanyag az olvasó jobb tájékozódását segíti elő, a korabeli fekete-fehér illusztrációk pedig a rég múlt idők embertípusait, viseletét, környezetét idézik. A honfoglalástól, Hunor és Magor nevezetes szarvasvadászatától Mátyás király rejtélyes haláláig szinte a teljes magyar történelmet felöleli Lengyel Dénes mondagyűjteményének első kötete. Sikerrel megőrizte a krónikákban, kódexekben s a néphagyományban megörökített mondák, legendák báját, bölcvsességét, nyelvi zamatát. A bőséges jegyzetanyag, forrásgyűjtemény, ábrák, képek, metszetek még közelebb hozzák a kíváncsi olvasóhoz a rég letűnt évszázadokat. Történelmi azonosságtudatunk kitűnő fejlesztője a kötet olvasása. Lengyel Dénes mondagyűjteményeit iskolás generációk sora forgatta már eddig is sok haszonnal.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
9 ajánlat
magyarmenedek
3 610 Ft
tovább a boltba
ahely
300 Ft
tovább a boltba
bigbandi
600 Ft
tovább a boltba
kern
700 Ft
tovább a boltba
bigbandi
700 Ft
tovább a boltba
lyravac
990 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 849 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 490 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 799 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

— Felséges uram, életem és halálom a te kezedben vagyon. De mert énnékem
nincsen drágább, mint a király lelki üdvössége, hadd beszéljek előtted őszintén,
ahogy illik.

— Jól van, nam, beszélj szíved szerint — mondta Zsigmond király.

Akkor Tar Lőrinc elkezdte:

— Felséges királyom, engem a társaim Pokoljárő Tar Lőrincnek neveznék egy idő
óta. Azért neveznek így, mert álmomban megjártam a pokol minden szegeletjét.

— Aztán mit láttál a pokolban?

— Jaj, felséges királyom, éppen azt akarom elmondani. Ahogy beléptém, egy tüzes
ágyat láttam, és annak négy sarkánál négy tüzes ember állott. Abban a pillanatban
szózatot is hallottam valahonnan. Azt mondta egy hang: "Azt az ágyat Zsigmond
királynak tartják. A négy ember azért ég a kárhozat tüzében, mert a foldi világban
nagy bűnt követtek el. Az egyik főpap volt, hamis dézsmát szedett a szegényektől; a
másik kancellár, és iratot hamisított; a harmadik mint nemesúr feldúlta a
fégyVértelenek jószágát; a negyedik pedig hamis vámot szerzett, megvámolta a
vásárosokat."

De még más csodákat is látott Tar Lőrinc a pokolban! Volt ott egy tüzes kádfürdő,
s ott a lángok között maga a király, Zsigmond féredett. Abban a tüzes fürdőben
együtt főtt a rossz lányokkal, menyecskékkel, akiket életében bünös szerelemmel
szerététt. Tüzes ágy és tüzes fürdő várja a pokolban a magyarok királyát!

De Zsigmond király nem riadt meg ettől az álomlátástól. Azt mondta Pokoljárő Tar
Lőrincnek:

— Lesz nekem arra nagy gondom, hogy az ágyamat a pokolból kiiktassam. Ezt az
ágyat én éppen a mennyországba igazitom.

Azzal Zsigmond király a magyar koronának egy kis ágát elrontotta, tizenhárom
várost az országból kiszakasztott, ezeket nyolcvanezer forintért elzálogosította, és
ebből a pénzből Budán a Szent Zsigmond-templomot felépíttette. Abba a templomba
kincseket szerzett, papokat állitott, sok jószágot annak adott, csak hogy ágyát a
pokolból a mennyországba vihessé.

Amikor Zsigmond király meghalt, és Nagyváradon éltemétték, minden harangot
meghúzták, számtalan misét mondottak, és a sok pap csak úgy forgolódott a
koporsója körül. "Vérítékeztek a kövér nyakú barátok, mert pendülték nagy sok
aranyforintok." A krónikás költő, Tinódi Sebestyén mégis azt mondotta rőla: "Nagy
kétségem vagyon, hogy égbe menjen."

A PARASZTHÁBORÚ
— Thuróczi János krónikája és égykorú okmányok nyomán —

A régi jó királyok súlyos, néhéz aranypénzt verettek, azzal gazdagították az
országot. Volt is becsülete annak a pénznek nemcsak az országban, hanem még
idegen földön is.

De a kőltekező, pompakedvelő királyok kőnnyü pénzt verettek, s ami az aranyból
megmaradt, azt eltékozolták. Könnyü penzt veretett Zsigmond király is, amikor
jelentették neki, hogy üres a kincstára. Hiszen veréthetett, mert abból ő nem
gazdagodott meg, az ország népe pedig végső ínségre jutott. Hogyne jutott volna,
amikor az álnok főurak és a hamis főpapok még a könnyű pénzből is hasznot húztak
— a nép kárára.

Azt találták ki az urak, hogy abban a három esztendőben, amikor a könnyű pénz
volt forgalomban, nem szedték be a parasztoktől a járandóságot, de amikor
Zsigmond király jó penzt verététt, egyszerre követelték a háromévi tartozást súlyos
aranypénzben!

Elől járt ébben Lépes György atya, Erdély püspőke, aki még a más vallású román
parasztoktől is tizedet követelt, sőt a nemeseket is megadóztatta.

De már ekkor betelt a mérték, azt mondották a tizedszedőknék a falvakban:

— Nem fizetünk a püspök úrnak, mert nincs miből!

Ebből érthetett volna mindenki, de Lépes György atya nem bírta felfogni.
Visszaküldte a tizedszedőket, hogy erőszakkal hajtsák be a tartozást. De azok ismét
azzal tértek vissza, hogy a parasztok nem akarnak, és nem is tudnak fizetni.

Ekkor a püspök atya égyházi átok alá vetette őket, átok alá az atyafiságukat,
apjukat, anyjukat, testvéreiket, naikat, lányaikat és minden hozzátartozójukat.
Elvonta tőlük a szentségeket, ézért keserves szivvel az egyházon és a temető
földjén kivül temetkeztek, húgaik és lányaik az egyházi szokások és törvények
ellenére mentek férjhez.

A főldesurak pedig szolgaságra vetették a népet, akár a megvásárolt rabszolgát. A
parasztokat minden jogtól megfosztották; ki hol született, ott dolgozott, s ott is halt
meg, mert az úr főldjéről él nem kőltőzhetett.

Ekkor az erdélyi magyarok, románok mind felzendülték, és közös akarattal égyütt
félkéltek a hamis papok még a mohó urak ellen. Egybegyűltek Alparét mellett, tábort
vertek a Bábolna hégyen, és tanácskozni kezdtek. Együtt elhatározták, hogy az
elviselhetetlen terhek tarisznyáját levetik, és régi szabadságukat, melyet a régi szent
királyok Magyarország minden lakójának megadtak, ismét visszaszerzik. Amig a
tanácskozás folyt, égyré gyűlt a nép; néhány nap múlva negyvenezer magyar és
román paraszt meg kisnemes volt a táborban.

A felkelők vezéréket választottak, fővezérnek közös akarattal Budai Nagy Antalt
tétték.

Budai Nagy Antal mindjárt tanácsot tartott a vezérekkél, és együtt elhatározták,
hogy kővetéket küldenek az urakhoz, és megkérik őket, hogy vegyék le nyakukről a
türhététlen rabszolgaság jármát.

A követek tiszteléttel odajárultak az urak elé, de azok meg sem hallgatták őket,
hanem parancsot adtak a szolgáknak, hogy a követek fülét és orrát vágják le, úgy
küldjék őket vissza a táborba.

Amikor Csáki László, Erdély vajdája meglátta, hogy a megcsonkított kőveték
Bábolna féle indulnak, odakiáltotta lovas vitézeknek:

— Korpázd az bestyét! Vágjad az parasztját!

A kegyetlen lovasok mindjárt megsarkantyúzták paripájukat, utánavágtattak a
véres, támolygő parasztoknak, és irgalmatlanul lékaszabolták őket.

Amikor ennek hírét a parasztok meghallották, még jobban elkeseredtek, Budai
Nagy Antal vezetésével a hegyről levonultak, és Dés város közelében az urak
serégét nagy bátran megtámadták.

Bottal, cséphadarőval, nyárssal rohamoztak a parasztok; a tanult katonák először
csak nevettek őket. De amikor közel érték, mintha a tüzes istennyila csapott volna le:
a paripa elragadta a lovasokat, a gyalogság is meghátrált, mert a düh és a
keserűség mégacélozta a parasztokat. Budai Nagy Antal parasztjai elsőpőrték a
büszke Csáki Lászlő lovasságát.

Bezzeg másképpen beszéltek az urak ezután! Tárgyalásra szólították a parasztok

Hasonló cimű könyvek

Lengyel Dénes további könyvei