Karl May Az Ezüst-tó kincse

- Tiszta sor. Azért hoz magával még egy embert, hogy értesüléseit továbbítsa.

Old Firehand most már visszavonult szobájába, és féllűnő vadászöltönyét
egyszerű vászonruhával cserélte fel. Igy ült fel a mérnökkel a járgányra, és
bejárta a pályát, mély Kit Carsenig már teljesen elkészült. Szemléje
eredményéről később számolt be Winnetounak.

A munkások ebédszünete éppen véget ért, amikor két lovas érkezett a telepre a
folyó felől. Egyenesen az építési irodába mentek. Alázatosan köszönték, és
egyikük minden bevezetés nélkül levelet nyújtott át a mérnöknek. Old Firehand
már előbb visszahúzódott a benyűó szobába.

- Ön tehát Norton barátom keze alatt dolgozott? - kérdezte a mérnök, miután elolvasta a levelet. - Miért
ment el onnan?

A Dick nevezetű bandita hosszú, siralmas mesébe kezdett, melyet útközben
eszelt ki.

- Értem - bólintott a mérnök. - Szoval nálam szeretne munkát kapni. Szerencséje van, mert éppen
szükségem lenne egy megbízható emben'e itt az irodában. Csak az a kérdés, alkalmas-e egy ilyen komoly
munkakör betöltésére.

- Uram - fogadkozott Dick -, mindent el fogok követni, hogy megelégedését kiérdemeljern.

— Jól van, próbáljuk meg. A fizetéséről később beszélünk, majd ha látom, munkája
mennyit ér.

- Rendben van, uram.

- Most nem érek rá önnel foglalkozni. Itt fog lakni a házban, és asztalomnál étkezik. Néger szolgám
mindjárt felvezeti a szobájába. Most pihenje ki az út fáradalmait, és pontban öt órakor jelentkezzék újra.

- Köszönöm, uram. Pontos leszek.

- A viszontlátásra!

— Még egy pillanatig, uram, ha megengedi. Itt van az útitársam. Boldog lenne, ha
őt is alkalmazná.

- Miféle munkát keres? - fordult hozzá a mérnök.

- Akár-milyet, csak kenyerem legyen.

- Hogy hívják?

- Peter Dugby.

- És hol dolgozott eddig, Mr. Dugby?

— Cowboy voltam, de nehezen bírtam azt a durva életét. Egy társam valami
jelentéktelen összeszólalkozás során kést emelt rám, és keresztülszúrta a
tenyeremet. Ezzel betelt a pohár, és otthagytam a farmot. — Piszkos kendővel
bekötött kezére mutatott. A seb nem nagy, két—három nap alatt begyógyul. A hét végére már
elkezdhetek dolgozni, akármilyen munkát kapok is.

- Jól van, nem bánom Ha a keze rendbejött, jelentkezzék újra. De szállást nem kaphat addig.

A két bandita összenézett. Alig tudták titkolni örömüket. Mély hajlongások
közepette hagyták el az irodát. A mérnök bement a belső szobába, és így szólt
Old Firehandhéz:

— Minden feltevése helyesnek bizonyult, Sir. Az a másik fickó jó előre bekötötte
kezét, s azt hazudta, hogy megsebesült. Nyilván azért, hogy ne állítsam még munkába, és
szabad mozgása legyen.

- Persze. Híreket akar vinni Eagle Tailbe, ahol a banda táborozik - bólintott Old Firehand. — No, majd én
keresztülhuzom a számításait! De miért rendelte magához az álímokot öt órára?

— Mert így könnyebben tudom foglalkoztatni késő estig - felelte a mérnök.

- Helyes — mondta Old Firehand. - Addig alszunk egyet. Este tíz óra tájban bejött hozzá a mérnök, és
jelmtette, hogy az írnok nemrég fejate be munkáját, megvacsorázott, és felment szobájába

— Akkor én is elfoglalom őrhelyemet — mondta [Old Firehand.

Felment a lapos háztetőré, és hasra feküdt. Ovatosan előrecsúszott a tető kiugró
párkányára, mely éppen az írnok szobája fölött volt. Ott aztán mozdulatlanul,
türelmesen várakozott.

Amikor a ház egészen elcsendesedett, egy alak lopakodott az ablak alá. Dick kihajolt, és halkan leszólt:

- Te vagy az, Dugby?

_ Én hát. Mit ujság?

— Nagyszerű híreim vannak. Gyere közelebb, egészen a falhoz, és fülelj. Nem
merek hangosabban beszélni - suttogott Dick.

- Ugyan, ne félj! Az egész ház alszik. Megtudtad, mennyi van a kasszában?

- Jóformán semmi. Tegnap volt bérfizetés.

— Es erre mondod, hogy nagyszerű híréid vannak?

- Várj csak. A kassza üres, de holnap éjjel átfut itt egy különvonat, több mint négyszázezer dollárral.

- Nem hiszem.

— Olvastam a levelet még a sürgönyt is. Ez a hülye mérnök kezembe adta a
legbizalmasabb iratokat is. A vonat Kansas Cityből indul Kit Carsenbé, hogy az
ottani irodát ellássa pénzzel a vonal-meghosszabbítás költségeire.

- Mit érünk vele? Hisz a vonat csak átrobog.

- Megáll öt percre.

- Micsoda! Akkor semmi baj!

- Ez még semmi. Tudod, ki száll fel itt a vonatra? Te meg én.

- Ne marháskodj!

— A mérnök azt mondta, hogy a biztonság kedvéért két kísérőt tesz fel a vonatra.
Az egyik én leszek, mondta, a másikon még gondolkodik. En meg rábeszéltem,
hogy te légy a másik. Persze agyba-főbe dicsértelek, végül belement. Az a fő,
mondta, hogy mi jól megértsük egymást. No, erre mérget vehet, ígértem neki.

- Ez túl szép..., hogy éppen mi, és mind a ketten. ..

— Mit csodálkozol? A mérnök be van gyulladva. Képzeld csak, egy vonat, mély
majdnem félmillió dollárt szállít! Nincs rajta más, csak a mozdonyvezető, a fűtő,
két tisztviselő Kansas Cityből, aki a pénzesládára vigyáz. Es ha ezek
összejátszanak? Mi leszünk az ellenőrök. Még fegyvert is kapunk hivatalosan.
Töltött revolverrel a zsebünkben őrizzük a vasút vagyonát. Jó, mi?

— Remek! A nyílt pályán megállásra kényszerítjük őket, és meglépünk a
pénzesládával.

- Az eszed tolkja! Ehhez több ember kell. Te csak siess a kornélhéz, és mondj el neki
mindent. 0 majd kieszeli, mit kell tenni. Az a fő, hogy itt légy a válasszal
legkésőbb holnap délig.

- S hogy adom át neked?

— Hm..., ez a legnehezebb. Személyesen nem beszélhetünk, mert ez gyanús
lenné. Időm sem lesz. Az a marha mérnök annyi munkát bízott rám, hogy
egészen belégárgyulok. A következő bérlistát kell összeállítanom.

- Hát akkor?

- lrd fel a kornel válaszát egy darab papirosra. Láttad azt a vizeshordót az iroda ajtaja mellett? A cédulát
dugd el a hordó mögé, és tégy rá egy nagy követ. Én meg egy alkalmas pillanatban kiszaladok érte.
Rendben?

- Persze. ,

— No, akkor uzsgyi! Es gyere vissza minél előbb!

Az ablak halkan becsukódott. Old Firehand mosolyogva visszatért szobájába.
Másnap délelőtt váratlan látogatót kapott. Púpos Bill állüott be hozzá.