Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Cecile napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötözött beteg. Karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány, haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma.
Cecilie felsóhajtott.
— Olyan keveset foglalkoztam eddig azélet dolgaival. Többet kellett volna.
— Soha nem késö.
— Rossz kedvem lett!
— Nincs rá senTni okod. Néha az az érásem, hogy az en'berek in'iádnak panaszkodni.
— Könnyű neked!
— Már (sak egy dolgot kell megbesmdnünk. Ncsit megfoghatatlan ugwn, de szerintemneked is izgalmas lesz
— Nemtudom n'i n'aradhatott ki. Talán uérÉsek?
— Összefoglalom besÉltünk a börről, amely burokként védi az alatta lévő húst, izrrokat, szen/eket. Az ételek izét a nyelvetekkel
érzitek. A testetek érzi a meleget, hideget, nedveset, ki tudjátok tapintani, hogy valami sima vagy egyenetlen...
— Nekem ez mind olyan terrresmtes. ,,
— Nekem meg nem. Sza'n'oma a legkülönlegesebb. A tengerparton hevero' kövek serrmit nem éreznek abbol, hogy a hullám
egymásnak ütögeti o'ket. Azt sem érzik, hogy hozzájuk érsz. Te viszont érzékeled, ha felemelsz egy követ.
— Láttad már a ko'gyűjten'e'nyen'et? Egy részét ajándékba kaptam vagy vettem, a többit azonban én gyűjtöttem egy titkos
tengerparton.
— Vagyis Krétán.
Cecilie úgy érezte magát, mint akit elárultak.
— Ezt is tudod?
Az angyal bólintott.
— Sokszor n'egcsodáltam már a gyűjterrényed, amíg te aludtál, de soha nemfogom megtudni, n'ilyen érzés megérinteni egy követ.
— Sajnálom. Nem tudod, m'röl maradsz le. Nén'elyik otyan finom, sin-a, némelyik még olyan kerek, hogy nevetni tárrad kedvem ha
ránézek.
Ariel elengedte a karosszéket, és lassan emelkedni kezdett a plafon felé.
— Kimeritettük tehát mind az öt érzéket — rrondta emelkedés közben.
— van még egy hatodik is —vetette gyorsan közbe Cedlie.
— Igen?
— Eza legtitokzatosabb rn'nd közül. Vanrak en'berek, akik állítják, hogy belelátnak ajövőbe. Mások meg tudják mondani, hogy hol
keresd, amit elvesztettél. Az az igazság, hogy ezeket a képességeket sokan szemfényvesztésnek tartják.
Az angyal sokatrrondóan rrosolygott.
—Azt hiszem eza hatodik érÉk el fog vezetni bennünket azelveszett karácsonyi csillaghoz
— Csak nem tudod, hogy hol van?
— Majd elválik. . . — titokmtoskodott Ariel.
— Tudod... — mondta töprengve Cecilie — azt hiszem a karácsony is csak ezzel a hatodik érzékkel érthető meg. Talán ilyenkor
hasonlitunk leginkább rátok, angyalokra. Azt nem mondom, hogy a karácsonynak semmi köze a többi érzékhez, hiszen éppen úgy
érzem, hallom, látom a karácsonyt. És hát nagyon izgalmas, amikor bontatlanul a kezembe veszem az ajándékokat, és megpróbálom
kitalálni, hogy mi lehet bennük. Ariel szeme felcsillant.
— ...megpróbálom kitalálni, hogy n'i van bennük... Erro'l beszélhetnénkmég egy kicsit.
— Nem értem. Arra vagy kivántsi, hogy mi van az ajándékokban?
— Nem Arra, hogy n'ilyen belülröl azen'ben' test. — Jaj, ezundorito!
— Nem izgalmas!
— Mi lehet ennyire izgalmas?
— Hát az is, hogy undoritonak találjátok azt, an'iböl a testetek épitk-k. Ott vannak például a kövek. Ha a kövek is undoritonak
találnák az anyagot, amiből felépülnek, évezredekig létezhetnének azzal a boldogtalan tudattal, hogy undorodnak önmaguktól, míg
végül szétporladnának. Ti emberek viszont. ..
— Rendben, besálhetünk az en'ber belso' felépítéséről, de csak egy feltétellel.
— És m' legyen az a feltétel?
—Az, hogy te is mesélsz már végre az égi csodákról.
— Egy angyal mindig tartja a szavát.
— Egy világ orriana össm bennem, ha csalódnom kellene.
— Talán tudsz válaszolni egy kérdésre, an'i igen gyakran beszédtéma köztünk angyalok közitt, de az a hetyzet, hogy kinos
feltennem.
— Kérdezz csak nyugodtan! Ariel összeszedte a bátorságát.
— Érzitek, hogy avér áramlik az ereitekben?
— Csak akkor, ha megsebesülünk, vagy vért vesznek tőlünk. Akkor elég látványosan folyik a vér az ereinkböl. ..
— Milyen érzés?
— Eleinte olyan csiklandós, a végén rreg mintha kicsit égetné...
— Ezek szerint érezhetö, hogy hús és véralkotja a testetek?
Akislány afejét rázta.
—Az a gyanúm, hogy nem Úgy alkottak meg bennünket, hogy ne ismerjiik meg ezt az érzést. A bőrünk lehetővé teszi, hogy
érzékeljük környezetünket, de szerencsére megkímél attol, hogy folyamatosan érzékeljük önmagunkat.
— Csak érzel valamit?
Cecilie komolyan vette Ariel kérdését, látszott rajta, hogy meggondolja, mit válaszol.
— Nem Nem érzünksenTnit addig, amig egémégesek vagyunk. Csak akkor, ha fáj valami...
— Ha fáj valan'i?
— Mondjuk, szúr, éget vagy nyom...
— Nem értem — tárta szet karját az angyal. — ,,Szúr, éget vagy nyom.
— Soha nem próbáltad még, milyen az, ha meg(siped a karod?
— Nem
— Pedig néha nem ártana. Különben hogy fogod tudni, hogy ébren vagi-e, vagy alszol.
Ariel megpróbált belecsípni a karjába, devalahogy nemtalált n'egfelelö fogást.
—Az angyalok nem tudnak belecsipni a karjukba— ismerte el fejcsóválva. — Már rrondtam Nem érzünk semnit.
Cecilie hátán végigfutott a hideg.
—Akkor nem is tudsz megbizonyosodni arrol, hogy létezel!
Ariel eltűnődött. Cecilie fáradtnak tünt.
— Sietnünk kell — szólalt meg vámtlanul.
— Miért?
— Hét óra van.Aze'breszto' rrásodperceken belül csörögni kezd. Már (sörög is...
Cecilie fáradtan ébredt. Teste mintha olombol lett volna. Odakint hét ágra sütött a nap, csodálatos ido'járás karácsony másnapjára.
Csak foszlányokban emlékezett arra, hogy mi történt az éjjel. Ariel levitte a nappaliba, majd visszavitte a szobájába, amikor mama
vekkere megszolalt.
—Ariel. .. — suttogta a kislány.
Sen-mi válasz. Az angyalok biztosan csak éjjel járnak beteglátogatóba. ..
Cecilie felemelte az éjjeliszekrényére helyezett csengőt és megrázta.
Mamának körülbelül annyi időre volt szüksége ahhoz, hogy bejöjjön, mint Arielnek, amikor meggyújtotta a karácsonyfae'gőt. Mama
is olyan volt, akár a lámpa szelleme.
— Felébredtél? — kérdezte vidáman és letérdelt Cecilie ágwíhoz. — Már n-ajdnemegy ora van! Mostanáig aludtál?
Cecilie nemet intett.
— Csak úgy feküdtem, hallgatóztam Tudod, éjszaka annyiféle Ej hallatszik egy házban. Csak ügyelni kell. Néha még azt is hallom,
hogy odakint esik a ho! Meg nézelödtem is.
— És rn't láttál?
—Az éjsmkai fényeket. Olyan szép volt.
— Nyugodtan csengethettél volna!
— Jó volt így. Annyi n'inden eszen'bejutott.
— Voltak fájdaln'aid?
— Nem most nem
— Éreztél valarn't?
— Hát már te is kezded?
— Mit kezdek én is?
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!