Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A NARANCSOS LÁNY

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

beszt'vhassam a narancsligetek illatát, hogy vegigmehessek az utcákon, ahol ő is járt,
esetleg egy olyan padon iildo'ge'ljek, amelyen ő is ült. Ezert utaztam el. Azert az sem
volt kizárt, hogy a nyomára akadjak valahol. Valamelyik narancsligetben. Ha
beengednek egyáltalán. Ki tudja, talán nem is olyan egyszerű az ilyen szent helyekre
bejutni.

Úgy egy fél órával a landolás után már ott is voltam a kepeslaprol ismert
narancsligetben, mely szinte hozzánőtt a katedrális falához. Győnyőru", zárt kert volt,
ahol rendezett sorokban álltak a narancs/ák, e's roskadoztak az érett gyümölcstől.

A lány nem volt ott. Lehet — villant át rajtam a gondolat —, hogy csak kiment egy
kicsit a városba, és hamarosan visszajön.

Pro'báltam logikusan gondolkodni. Igyekeztem elfogadtatni magammal, hogy nem
fogok azonnal találkozni a vele. Lehet, hogy meg az első néhány napban sem. Nem is
maradtam három óránál tovább a kertben. A biztonság kedvéért hagytam neki egy
iizenetet a kert közepén álló szökőku'tnál. Én is gondolok rád. Képtelen vagyok
tovább várni. Hogy ne fújja el a szel, egy kődarabot helyeztem a papírlapra.

Nem írtam alá, azt sem irtam oda, kinek szánom a levelet, de néhány egyszerű
vonallal odarajzoltam az arcomat. Nem sikerült valamijol, de biztos voltam benne,
hogy a narancsos lány tudni fogja, kit ábrázol. Lassan vissza kell érnie. A postájáert
csak beugrik a kertbe.

Egy órával azután, hogy megirtam a levelet, es ott hagytam a kertben, az az erzes
tört rám, hogy nagy hibát követtem el. Hiszen a narancsos lány karácsonykor azt
mondta, hogy várnom kell fel evig, s ha kibirom, utána találkozhatunk. Amikor
megkérdeztem, miert kell ilyen sokáig várnom, azt mondta: Mert pontosan annyi
ideig kell várnod." Ha kibírod, együtt lehetünk az év második felének minden
napján."

Figyelsz, Georg? Nem tartottam be a játékszabályokat! Nem birtam ki fel evig!
Ezek után nem várhatom el, hogy betartsa az ígéretet, mely szerint egyiitt töltjük az
év második felének minden napját. Csak abban reme'nykedhettem, hogy a
törte'netiinkre más szabályok érvényesek. A szabályok eseteben nem az e'rte'sük a
legfontosabb, hanem az, hogy követni tudjuk őket. Különben nem teljesülnek a
vágyaink.

Érted, Georg? Vajon miert kellett hazamennie Hamupipőke'nek a bálro'l, mielőtt
e'j/elet üt az óra? Fogalmam sincs róla, és bizonyára Hamupipőke sem tudta a
választ. De az ember ne tegven fel kérdéseket, ha már bebocsáttatást nyert
tünderországba. Nem marad más választása, mint hogy elfogadja a szabályokat, meg
akkor is, ha érthetetlenek. Hamupipőke csak akkor kaphatja meg a herceget, ha
képes eljönni a bálro'l éjfél előtt. Ennyire egyszerű. Követni kell a szabályokat. Ha
elgyengül, elvesziti báli ruháját és a hatlovas hinto' visszaváltozik eger huzta
dio'he'jjá. Ám, ha engedelmeskedik, és betartja a szabályokat, csak egyik báli cipőjét
veszíti el. Ez azután ele'g nyom lesz a hercegnek, amin el tud indulni. Hamupipőke
gonosz mostohatestve'rei azonban megjárják. Ök ugyanis a játékszabályokat nem
tartották be.

A mi történetünkben a szabályok közé tartozott, hogy háromszor kellett a
narancsos lányt egy hatalmas zacsko' naranccsal az ölében látnom ahhoz, hogy az
enyém legyen. És meg valami. Találkoznom kellett vele karácsony estejen, és mélyen
a szemebe kellett néznem, mielo"tt ünnepre szőlt'tottak volna a haragok. Már csak egy
próbatétel maradt hátra, egyetlenegy, ki kellett birnom, hogy ne találkozzak vele fel
evig. Ne kérdezd, miert. Ha nem állom ki az uto/so' pro'bát, ha nem birom ki, hogy ne
lássam fel évig, az összes addigi megpróbáltatást fölöslegesen viseltük el.

Visszarohantam a kertbe, de a papt'rlap már nem volt ott. Még abban sem
lehettem biztos, hogy az ő kezébe került. Bármelyik arra járó norve'g turista magával
vihette. A következo" pillanatban azonban/elpgyeltem a kőre, amit a lapra helyeztem.
Megláttam valamit, ami, bár nem tartottam be a játékszabályokat, üj remeny
ébresztett bennem. Figyelj csak, Georg! A narancsos lány először irt nekem egy
ke'peslapot, amire en csak úgy tudtam válaszolni, hogy magam vittem el üzenetem,
abba a narancsligetbe, amelyről a kepeslap készült.

Azzal, hogy ke'peslapot írt nekem, eppen ugy megszegte a szabályokat, mint én!

Azt írta a kepeslapra, hogy várjak meg rá egy kicsit. Ez olyan, mintha meg akarta
volna újítani a szővetse'günket. Erre en mit tettem?/ízt válaszoltam, hogy nem tudok
tovább várni, vagyis nem tudom to'bbe tartani magam a szabályokhoz.

Kepeslapján ez állt: Bírod még a várakozást?

Mit gondolhatott, amikor azt olvasta, hogy nem?

Ke'ptelen voltam eldönteni. Ke'ptelen voltam racionálisan látni a történteket. Meg
kellett találnom.

Soha azelőtt nem jártam Sevillában, de meg Spanyolországban sem. A
turistaáradat így könnyen elsodort a regi zsido városrész felé, amelyet Santa
Cruznak hivnak. Itt minden telis tele volt ültetve narancs/ákkal. Olyan volt, akár egy
narancsszente'ly.

Te'rro"l terre jártam, de nyomát sem leltem a narancsos lánynak. Ve'gül
holtfáradtan leültem egy kávéház teraszán, egy narancs/a árnye'kába. Az összes ter
közül, amit eddig láttam, ez tetszett a legjobban. Plaza de la Alianza, igy hivták.

Azon tűnődtem, hogy meglehet, tg- a legegyszerübb megtalálni valakit egy idegen
városban. Az ember járkálhat az utcákon, bejárhatja a tereket, abban a reményben,
hogy összeakad azzal, akit keres. De le is ülhet egy központi helyen, hátha felbukkan,
akit meg szeretne találni.

Olvasd el az utolso sort Georg ketszer is, es csak utána alkoss ve'leme'nyt.
Elmondom, hogy én milyen következtetésre jutottam. Sevilla legszebb városre'sze
Santa Cruz, ahol a Plaza de la Alianza a legszebb ter. Amennyiben a narancsos lány
is úgy gondolkodik, mint en, előbb-uto'bbfel fog itt bukkanni. Oslo'ban is egy
káve'házban futottunk össze egyszer, es a do'mban. Vagyis, egeszjol megy nekünk az,
hogy csak úgy, véletlenül találkozzunk.

Elhatároztam hát, hogy nem mozdulok onnan, ahol vagyok. Vagy nyolc orán
keresztiil ülhettem a teren. Fel sem tűnt, hogy ilyen regota vagyok ott. Meg Oslobol
lefoglaltam magamnak egy szobát egy térhez ko'zelipanzio'ban. Amikor mege'rkeztem,
figyelmeztettek, hogy e'j/e'lre e'ty'ek haza, mert bezárják a kapukat. (Ez is egy szabály,
amit be kell tartani.) Elhatároztam, hogy ha éjfél előtt tíz perccel meg nem bukkan

JOSTEIN GAARDER további könyvei