Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Hetvenhét magyar népmese

Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se volt benne. Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász... - így kezdi egyik híres szép meséjét Illyés Gyula. És ő is, mint mesehőse, ment, mendegélt, meglátta jászolhoz kötözve a sok mesét. Felfigyelt rájuk, hazavitte őket, és a legszebb hetvenhét mesét el is mondta a gyerekeknek. Illyés Gyula költő. Az immár hetedik kiadásan megjelenőHetvenhét magyar népmese egyes darabjait úgy emelte át a magas irodalomba, hogy megőrizte a nép gazdag, élő nyelvét, a népmesék színes fordulatait, a magyar nép szellemét. Tündérmesékből, tréfás mesékből, Mátyás királyról szóló történetekből állt össze a kötet, mely a magyar könyvkiadás méltán legnépszerűbb műve, és Szántó Piroska 16 csillogóan szellemes, játékos, színes, egész oldalas illusztrációjával a magyar gyerekolvasók egyik kedvenc könyve.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

— Akkor menjünk — mondja a griff — Kipihenem magam, és már indulhatunk
is.

Fölrakta Fanyűvő a griffmadár hátára az eleséget. Ö meg ráült a griff nyakára.
A madár elindult, de megmondta neki, ha éhes lesz, s jobbra veti a fejét, Fanyűvő
akkor dobjon a szájába egy kenyeret. Ha pedig balra veti a fejét, akkor dobjon
bele egy ökröt. Ha pedig hanyatt veti a fejét, öntsön bele egy hordó bort.

Elindultak. Nagy körözéssel indult a madár a levegőbe, avval kapasz .kodott
mindig följebb-följebb, mindig följebb. Egyszer veti a fejét jobbra, aztán veti
balra. Fanyűvő pedig csak dobta bele a kenyeret is, az ökröt is, mikor mi kellett.

Már jól fölértek, annyira, hogy nem hibázott már csak száz méter, hogy a felső
partra, a fölső világba jussanak. Es ekkor elfogyott az elemózsia. De kapta
Fanyűvő koma a kését, a combjáből levágott egy darab húst, mert a madár
kezdett forgolódni, hogy visszaesik. Attól a darab hústól oly erős lett, hogy két
szárnylegyintéssel már fönn is lett.

Ott fenn Fanyűvő koma leszállt a madár hátáról. Azt kérdi tőle a madár:

— Mondjad, ember, micsoda falat húst dobtál utoljára a számba?

— A combomból vágtam egy darabot — mondja Fanyűvő.

— No — feleli a griff —, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok,
hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel
megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz,
visszaadom a húst.

Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a helyére.

Akkor azt mondta a madár:

— Húzz ki a bal szárnyamből egy tollat! Abban olyan nedvesség van, hogy
akármilyen vágást vagy sebet bekensz vele, sosem látszik meg a helye, hogy hol
volt elvágva. Tedd el, ennek valamikor még hasznát veheted!

Fanyűvő bekente a sebeit. Aztán elbúcsúzott a madártól. A griff visszarepült a
hazájába. Fanyűvő meg elindult most az útjára, keresni azt az országot, ahol ő a
királlyal megalkudott. De most már ő sem tudta, hogy hol van, vagy merre. Csak
bolygott a világban. De olyan szerencséje akadt, hogy útjában találkozott egy régi
ismerősével. Az eldicsekedett neki, éppen nagy vendégségbe megy. Nagy
lakodalom lesz a szomszéd ország királyánál. Két vitéz megszabadította a király
három lányát!

— No — mondja Fanyűvő —, akkor, pajtás, én is elmegyek veled!

Mentek aztán sokáig, hát egyszer csak beértek abba a városba, amelyben a
király lakott. Mennek egyenest a királyi kastély elé. Kéredzkednek be, hogy hát
ők is eljöttek vendégségbe.

Mikor Hegyhengergető meg Vasgyúró meglátta, hogy Fanyűvő koma megjött,
szörnyen megijedtek. Futottak mindjárt a királyhoz árulkodni, .hogy idejött egy
olyan ember, aki vesztükre tör, ha meglátja őket a királlyal!

Szerencsére meglátta Fanyűvőt a legkisebbik királykisasszony is. Nem szólt
semmit, nem árulta el. Mondta az apjának:

— Édesapám, azt az embert, aki most jön, semmi módon ne engedje, hogy
valaki megbántsa vagy bezárja. Az lesz a mi legkedvesebb vendégünk!

A király megígérte, hogy nem lesz semmi bántódása, bátran ott lehet a
vendégségben.

Készülődtek is a nagy lakodalomhoz. De hát csak a két királykisasszony
menyasszony, a harmadik nem! Annak nincs vőlegénye.

Mondja a királykisasszony az édesapjának:

— Édesapám, hívasd ide mind a vendégeidet sorba, elibém! Vonuljanak el
előttem, hátha megtalálom köztük azt, akit én keresek. Akkor nem bánom,
megyek én is esküvőre.

A király megígérte, hogy megengedi. És ki is hirdette mindjárt, hogy aki a
királyi menyegzőn vendég akar lenni, az a kastély előtt mind vonuljon el.

Fanyűvő koma leghátulsónak maradt. Már elment minden vendég, s a király
szomorkodott, hogy nem lesz a legkisebb lányának vőlegénye. De egyszer, lám,
fölujjong a legkisebbik királykisasszony, s mondja:

— Édesapám, megvan! Itt van! Ez az!

— Melyik az, édes lányom, mutasd csak? — kérdi a király.

A királylány odavezette Fanyűvőt a király elébe. Az rögtön felismerte:

— Jaj, édes fiam, hisz te vagy az, aki éntőlem tizenkét ökröt, tizenkét szekér
kását, tizenkét szekér kendert és tizenkét szekér kenyeret kértél?

— Igen, én vagyok — mondja erre Fanyűvő.

— Hát hogyan — kérdezi a király —, hogy te nem jöttél a két társaddal együtt
haza?

Elmondta erre Fanyűvő a királynak, hogy hogyan járt velük. Mikor a
királykisasszonyokat már mind fölküldte, utolsónak ő lett volna a negyedik. De őt
félútről vissza akarták dobni, hogy haljon meg. Hanem ő okosabb volt, mert egy
követ tett a kosárba, s így élve maradt, csak a követ dobták vissza.

Azt mondja erre a király:

— Mi büntetést adjak én ennek a két gazfickónak?

.

— Semmit, király őfelsége! — feleli Fanyűvő. — Hagyja csak úgy, ahogy vannak!
Legyenek csak a király őfelsége vejei, de ne ebben az országban.

A király szépen fölkészítette Fanyűvő komát, legszebb ruháját ajánlotta neki
mint ifjú királynak. Igy mentek az esküvőre mind a hárman, mind a három pár.
Vasgyúró és Hegyhengergető bocsánatot kért Fanyűvőtől, amiért olyan huncutok
voltak vele.

Lakodalom után Fanyűvő elővette a tarisznyát, megmutatta a királynak a
három almát:

— Nézze, király őfelsége! Ez a legöregebbik lánynak a kastélya: egy réz
szarkalábon forgó vár. Ez pedig, egy ezüst varjúlábon forgó vár, ez a középső
lányé. Ahova én ezeket eldobom, Vasgyúró és Hegyhengergető oda menjen lakni.
Ez a harmadik pedig, ez az arany kacsalábon forgó aranyvár, ez itt marad.

Azzal fogta a rézalmát, úgy elhajította kelet felé, hogy az után Vasgyúró meg a
felesége álló hónapig utazott, mire megtalálták. A másik almát meg eldobta

Hasonló cimű könyvek

Illyés Gyula további könyvei