Friedrich Nietzsche A vidám tudomány

Minden erénynek megvan u maga ideje. - Aki most hajlíthatatlan. annak a becsületesség gyakorta okoz
lelkifurdalást; mert a hajlíthatatlanság más korszak erénye, mint a becsületesség.

160

Az erenyekhez való viszony. - Lehetünk méltóság nélküliek egy erényhez és hízelkedők.

161

Az idő Szerelmereihez. - A kiugrott pap és a szabadon bocsátott rab állandóan keresi a felöltendő arckifejezést: múlt
nélküli arcot akarnak maguknak. - De láttatok-e már olyan embereket, akik tudják. hogy ajövő tükröződik arcukon
és akik olyan udvariasak veletek, ti .,idő" szerelmesei. hogyjövő nélküli arcot vágnak'!

162

Egnizmur. - Az egoizmus a lélek perspektivikus törvénye, amely a közeli dolgokat nagynak és súlyosnak mutatja:
távolodva a dolgok veszítenek nagyságukból és súlyukból.

163

Egy nugy győzelem után. - A nagy győzelemben az a legjobb, hogy eloszlatja a győztesnek a vereségtói valo
félelmét. ,,Most már miért is ne veszíthetnék egyszer'.7 — mondja magában: Igazán megengedhetem magamnak."

164

A nyugalom kedvelői. - A nyugalomra vágyó szellemeket arról a sok .riile'l tárgyról ismerem fel, amelyet
fölhalmoznak maguk körül: aki aludni akar. elsötétíti szobáját, vagy bemászik egy barlangba. - Intelem azoknak,
akik többnyire nem tudják, tulajdonképpen mit is keresnek, de szeretnék tudni!

165

A lemondás emberének boldogságáról. - Aki határozottan és hosszú időre lemond valamiről, az, ha véletlenül
megint összeakad azzal a dologgal, amelyről lemondott, tévesen szinte azt hiszi, hogy felfedezte - és mennyire örül
minden felfedező! Legyünk okosabbak a kígyóknál. amelyek túl sokáig maradnak egyazon tűző napon!

166

Mindig a .ruja'! lármrágunkban vugyunk. - A természetben és a társadalomban, ami csak rokon velem, mind beszél
hozzám, dicsér, ösztönöz, vigasztal - a többit meg sem hallom vagy azonnal elfelejtem. Mindig megmaradunk a saját
társaságunkban.

167

Mimmrópla és szeretet. - Csak akkor mondjuk, hogy torkig vagyunk az emberekkel. ha már nem tudjuk őket
megemészteni. mikor pedig tele van velük a begyünk. A mizantrópia csupán egy túlságosan torkos emberszeretet.
,,emberevés" következménye - de hát ki mondta neked, Hamlet hercegem, hogy úgy nyeld az embereket, akár az
osztrigákat'l

168

Egy betegről. — ,,Rosszul néz ki!" - Mi baja? - .,Szenved a vágytól, hogy dicsérjék és e vágyát nem képes
kielégíteni." — Enhetetlen! Mindenki ünnepli és nemcsak hogy a tenyerükön hordják, hanem állandóan ajkukon is
felcsendül a neve! - ,,Igen, csakhogy rossz a hallása a dicsérethez. Ha egy barátja dicséri. úgy hallja, mintha önmagát
dicsérné ez a barát, ha ellensége, akkor mintha maga ez az ellenség szeretne dicséretben részesülni; végül pedig, ha
valaki közömbös személy dicsőíti - ilyen egyébként nem sok van, hiszen olyan híres! - akkor emberünk azon
sértődik meg. hogy az illető nem akar se barátja, sem pedig ellensége lenni; azt szokta mondogatni: 'Mién érdekelne
az. aki velem szemben a tárgyilagost próbálja játszani?"

169

Nyíl! ellensegek. - Az ellenséggel szemben állva bátornak lenni - az egy dolog: ám attól még lehet gyáva vagy
határozatlan, zavaros fejű az illető. Napóleon szerint például a ,,legbátrabb ember", akit csak ismert, Murat volt -
amiből kiviláglik, hogy bizonyos emberek számára nélkülözhetetlenek a nyílt ellenségek, amennyiben az ő
erényükhöz, férfiasságukhoz és vidámságukhoz kell felemelkedniük.

170

A tömeggel. - Mostanáig csak sodródott az árral és dicsőítette a tömeget: ám egy napon majd az ellensége lesz! Mert
abban a hitben követi, hogy a saját lustasága megtalálja majd a számítását: még nem vette észre, hogy a tömeg nem
elég lusta neki! hogy a tömeg mindig előre tolong! hogy senkinek sem engedi meg, hogy megálljon! - Pedig ő
annyira szívesen áll meg!

171

Dicsőség. - A dicsőség akkor születik, amikor sok ember egyvalaki iránt érzett hálája minden szemérmet félredob.
172 !

Az ízlérmnló. - A.: .,Ugy hírlik, rontod a közízlést!" B.: .,így van! Mindenkinek a saját pártja iránti kedvét, ízlését
rontom — ezt aztán egyetlen párt sem bocsátja meg nekem."

173

Melynek Umti e'r melynek látszum'. - Aki mélynek gondolja magát, átlátszó világosságra törekszik; aki a tömeg
szemében akar mélynek látszani, sötétségre törekszik. Mert a tömeg mindent mélynek lát. aminek nem látszik az
alja: annyira fél, és oly kevéssé szívesen megy vízbe.

174

Kívülálló. - A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen
választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar lálszanl és szívesen harcolna a
nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erőszakolnak rá, vagy öt közül választhat. -
Aki az öt alapvető véleménytől eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.

175

Az ékesszóltírrríl. - Kinek a birtokában volt mostanáig a legmeggyőzőbb ékesszólás? A dobpergésében: és ameddig
ez a királyok hatalmában lesz. addig ők lesznek a legjobb szónokok és a nép szemében leghatásosabb agitátorok.
176

Együt/érzés. — Szegény uralkodó hercegek! Mostanában valamennyijoguk észrevétlenül változik igénnyé és az igény
hamarosan úgy hangzik. mint valami követelés! Ha csak azt mondják, hogy ,,mi" vagy ,,a népem", máris gúnyosan
vigyorog rajtuk a vén, gonosz Európa. Bizony, a modern világ szertartásmestere velük ugyan nemigen bánna
szertartásosan: talán még ki is jelentené: ,,Les muvemlnr rontgen! aux parvenur. " (Az uralkodók a fölkapaszkodott
újgazdagok után következnek. -A ford.)

177

A ,,nevele'studnmányhnz". — Németországban az értékes ember az egyik jelentős nevelési eszközzel nem rendelkezik:
az értékes ember nevelésével: az ilyen ember Németországban nem nevet.

178

A morálisfelvilágosításhoz. - A németeket fel kell szabadítani Mefisztofelész'uk hatása alól: meg Faustjuk hatása
alól is. Mindkettő morális előítélet a megismerés értéke ellen.

179

Gondolatok. - A gondolatok érzelmeink árnyékai. Mindig sötétebbek, üresebbek, egyszerűbbek érzelmeinknél.

180

A szabad Szellemek kedvező korszaka. - A szabad szellemek szabadok a tudománnyal szemben is és azok is
maradnak, ameddig az egyház áll. Ennyiben élik manapság kedvező korszakukat.

181

Követni es megelőzni. - A.: ,,E kettő közül az egyik mindig megelőzi a másikat, a másik meg mindig követi az előzőt,
ahová csak a sors vezeti őket. Es mégis az előbbi uralja a másikat erénye és szelleme révén!" B.: ,,Es mégis? És
mégis? Ezt valaki másnak mondtad, nem nekem. nem nekünk! - Fi! .recundum regulám. (A szabály szerint történik -
A ford.)

182

A magányban. — Ha valaki egyedül él, nem beszél túl hangosban, nem is ír tul hangosan: mert fél az üres visszhangtöl
—Echö nimfa kritikájátöl. - Es a magányban minden hang másként cseng!

101