Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Dymphna Cusack világhírű története a második világháború játszódik, hősei fiatal szerelmesek, Bart és Jan. Még a háború előtt örök hűséget fogadtak egymásnak, bár egyikük sem volt biztos abban, hogy ezt a vállalást komolyan kell venniük. A japán dzsungelharcból visszatérő férfi nem is számított arra, hogy gyermekkori szerelme betartja ígéretét. A két fiatal elkeseredetten próbál visszatalálni ahhoz a kapocshoz, amely egykor elválaszthatatlanná tette őket. Pár hét alatt szerelmük elmélyül, de a háborús traumák és a világégés utáni idők nem kedveznek kapcsolatuknak. Bart hamarosan megtudja, hogy a lány halálos beteg, és ezzel megkezdődik a fájdalmas küzdelem a láthatatlan ellenséggel, amely nem tisztel sem ifjúságot, sem szerelmet?
1
Csütörtökön Doreen felhívta Bar'totés közölte vele, hogy Jan
visszaesett. Bart hitetlenkedve hallgatta. Hogy lehet? Hisz még soha nem
találta jobb színben, mint múlt vasárnap Vidámabbnak sem látta még.
Egy szó, mint száz honapok ota nem töltött vele ennél boldogabb napot.
Többet nevettek, mint megbetegedése ota bármikori Lent a kertben várt
rá, frissen, jókedvűen Rendes utcai ruhában volt Doreen közbevágott,
hangja éles volt és izgatott.
— Mindegy, akármilyen jókedvű is volt vasárnap, most nagyon
rosszul van. Mellhártyagyulladást kapott Azonnal visszaparancsolták az
ágyba.
— De de — Barttal forgott az egész világ. Mintha valaki
alaposan gyomorszájon vágta volna. Egyszerűen érthetetlennek tűnt az
egész. Vasárnapi találkozásuk az aggódás és nyugtalanság hónapjának
jutalma volt. Ugy érezte, végre kilábal életének ebből a zűrzavaros,
összekuszált korszakából.
Vasárnap még övék volt a világ. Most pedig Jan ,,visszaesett". Ismerte
már a szanatórium tolvajnyelvét, tudta jól, hogy a ,,visszaesés" sok
mindent jelenthet.
Nem tudta elhinni. Igyekezett Doreen szavaira figyelni.
— Miután Leonarddal beszeltem, felhívtam a fönővért telefonon.
— Mit mondott?
— Semmit, a szokásos meset. Hogy a tbc-mél sohasem lehet tudni,
hogy Jan állapota nagyon szépen javult, de az ilyesmivel számolni kell.
— Volt nála orvos?
— Igen. A helybeli orvost hívták ki, aki azt mondja, hogy Jan túlzásba
vitte a dolgokat Megerőltette magát. Szerinte valami erzelmi
megrázkódtatás is érhette. Közöltem vele, hogy legjobb tudomásunk
szerint ilyesmi nem fordulhatott elő.
Doreen hangja biztos és határozott volt.
Bart hallgatott. Gyomrában valami hideget érzett, rémület futott végig
rajta
— Úgy is van — szólalt meg rekedteni — Persze, múlt vasárnap,
amikor nem mentem fel hozzá, rosszul esett neki, de amikor felhívtam
telefonon, azt mondta, hogy teljesen megérti a helyzetet.
— Ugyan már — torkolta le Doreen. — Rosszul lehetett első
pillanatra, ez természetes is, de Jan nem olyan buta, hogy meg ne
nyugodott volnal
— Mit mondott még arról, hogy valamivel felizgatták?
— Egy csomó maszlagot hordott össze. Alighanem valami ostoba
vészmadárral van dolgunk. — Doreen hangja tompa volt és kimerült —
Attól tartok, maga sem tudja, mit fecseg össze. Aztán meg az a vén
boszorka főnővér is olyan pocsék hangulatban volt, hogy alig tudtam
valami értelmeset kiszedni belőle.
— Legalább megmondta pontosan, hogy mi történt?
122
— Nem értettem meg mindent, de nagyon komolyan beszelt, meg
panaszkodott is a külön ápolás és a sok vesződség miatt. Azt mondta,
Jannak másik ápolonóre volna szüksége.
— Hát akkor mi az órdögre vár? Miert nem gondoskodik róla?
— Ezt mondtam én is, mire dühösen nekem támadt. Kijelentette,
hogy hazaszállíthatjuk ]ant, ha nem vagyunk megelegedve.
— Úristen!
— Még jó, hogy Murch ezen a héten megy fel a szanatóriumba, és
holnap megvizsgálja Jant. Ezért felhívtam, es bejelentkeztem holnap kora
reggelre. Nem gondolja, hogy ez a legokosabb?
Bart válaszképpen épp csak motyogott valamit. Maga előtt látta Jant,
amint vasárnap ott állt a kertben, haját a szél fújta, szeme csillogott. Zöld
kabátja beleolvadt a friss lombok hátterébe. Igen, ez megint az igazi Jan
volt Egész közös életük lepergett előtte ebben a pillanatban, amikor
előtte lebegett a holnap ígérete, szerelmük jövője.
Doreen sürgetően kérdezte:
— Maga nem gondolja, hogy ez lenne a legokosabb?
— De igen, hogyne.
Persze, ez megint egy guineába kerül, de azt hiszem, megéri, nem?
—Természetesen — hagyta rá Bart, és ebbe a helyeslő megjegyzésbe
sűrítette egész bűntudatát
—Nekem már nincs több szabadságomi Fizetés nélküli szabadságot
kell kivennem, hogy felmehessek a szanatóriumba.
Bart a fülledt telefonfülke falához támaszkodott.
—Majd én elintézem. Ne izgassa magát. Majd magam megyek el
Murchhöz reggel kilenckor, azután elkapom a vonatot, felutazom és
megtudok mindent. Holnap este felkeresemi
— Ó, Bart — Doreen hangjából megkönnyebbülés csengett —, igazán
nagyon kedves magátol.
Bart megrendülve lépett ki a fülkéből a ragyogó tavaszi napsütésbei
Rosszul érezte magát.
— Jézus Mária! — Chilla Ryan hangja állította meg — De pocsékul
nézel ki. Mi a baj?
Bart elkeseredetten fordult feléje.
— Rosszul vanr
— Kicsoda? Jan?
Bart bólintott. Most, hogy megszólalt, a rosszullét a gyomrára
húzódott Chilla cserzett arcán riadalom ült.
— Igen. Epp most beszéltem a nővérével.
Chilla felemelte a hangját.
— De hiszen a minap mondtad, hogy szépen javul?
— Igy is volt, de most hirtelen rosszul lett. , . . M
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!