Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.
ingerretenciókat irányítj ák.
De voltak másféle előadások is: P. T. Zellerman tanulmánya
arról, hogy fehér patkányok mennyi idő alatt tudnak eligazodni
egy útvesztőben, ha a sarkok nem szögletesek, hanem
legömbölyítettek, vagy Worfel előadása az intelligencia
szintjének hatásáról a rézusz—majmok reagálási idejére. Az
ehhez hasonló előadások felbosszantottak. Pénzt, időt és
energiát pocsékolni csip-csup dolgok aprólékos analízisére!
Burtnek igaza volt, amikor dicsérte Nemurt és Strausst, amiért
inkább valami fontos és bizonytalan dolognak szentelték
magukat, mint holmi jelentéktelen és biztonságos témának.
Csak azt szeretném, ha Nemur emberi lénynek tekintene.
Az elnök kihirdette, hogy a Beekman Főiskola bejelentése
következik, mi pedig helyet foglaltunk az emelvényen, egy
hosszú asztal mögött - Burt és én, közöttünk Algemon a
ketrecében. Mi voltunk az est főattrakciója, és amikor
elhelyezkedtünk, az elnök megkezdte bevezetőjét. Szinte
vártam, hogy mint a kikiáltó, í gy kezdi: Nagye'rdemű
Közönség/ Lépjenek be, és tekintsék meg az attrakciót! Ilyet
még nem látott a tudományos világ! Hogyan Lesz egy egérből
és egy idiótaból Lángész/ Nem csalás, nem ámítás! Minden
meg lesz mutatva, minden meg lesz magyarazva!
Beismerem, hogy kötekedő hangulatban jöttem ide.
Az elnök mindössze ennyit mondott: — A következő előadás
nem szorul bevezetésre. Mindnyájan hallottunk arról a
bámulatra méltó munkáról, amely a Welberg Alapítvány
támogatásával a Beekman Főiskolán folyik, és amelyet Nemur
professzor, a Pszichológiai Osztály vezetője, dr. Straussszal, a
Beekman Neuropszichiátriai Központ munkatársával
együttműködve irányít. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ezt a
jelentést mindnyájan nagy érdeklődéssel vártuk. Átadom a szót
Nemur professzornak és dr. Straussnak.
Nemur kegyesen bólintott az elnök dicsérő szavaira, és a
pillanat diadalérzetében Straussra hunyorított.
A Beekman első előadója Clinger professzor volt. Kezdtem
ingerült lenni, és láttam, hogy Algemont felizgatja a füst, a
zsibongás, a szokatlan környezet, és idegesen mászkál a
ketrecében. Az a különös kényszerképzetem támadt, hogy
kinyitom a ketrecét, és kiengedem. Képtelen gondolat volt -
inkább vágy, mint gondolat -, és igyekeztem nem tudomásul
venni. De ahogy hallgattam Clinger professzor sablonos
előadását, "A bal kezes céldobozos T—útvesztő hatása,
egybevetve a jobb kezes céldobozos T—útvesztővel" témáról,
azon kaptam magam, hogy Algemon ketrecének
zárszerkezetével babrálok.
Rövidesen (mielőtt Strauss és Nemur felfedik mindent
betetőző eredményeiket) Burt előadása következik, amely az
Algemon számára kitervelt intelligencia— és felfogóképesség-
vizsgálatok eljárásait és eredményeit részletezi. Ezt követi
majd a demonstráció, amelynek során Algemon képességeit
teszik próbára. Egy problémát kell megoldania, hogy
hozzájuthasson táplálékához. (Ez az, amit én állandóan
rosszalltam.)
Nem mintha valami kifogásom lett volna Burt ellen. Mindig
őszinte volt hozzám - sokkal inkább, mint a többiek -, de
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!