Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Kreativitás

MI AZ ÉLET ÉRTELME? HOGYAN LEGYÜNK BOLDOGOK? - Csíkszentmihályi Mihály ezt az örök témát kutatja. Műveiben az emberi élmények pozitív oldalával - az örömmel, a kreativitással, a boldogság áramlásával, illetve a tökéletes élmény elérésének lehetőségeivel - foglalkozik.A kiadó most új köntösben, 'Az elme kerekei' címmel induló sorozat első tagjaként ajánlja a világszerte nagy sikerű Kreativitást az olvasóknak. A szerző követhető, élvezetes stílusban bontja ki, hogy mit ért kreativitás alatt, áttekinti, miként dolgoznak és élnek a kreatív emberek, végül ötleteket kínál a kreatív élethez - mindezt a kreativitást 'gyakorló', elismert kortárs tudósok, művészek történeteire építve. Nem egyszerű megoldásokat vagy használhatatlan recepteket ígér, inkább szokatlan gondolatokat. A kötet részben a világsikert aratott Flow - Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája című kötetben már megismert gondolatokat viszi tovább.A Kreativitást mindazok figyelmébe ajánljuk, akik komoly profiként vagy műkedvelő boldogságkeresőként érdeklődnek az alkalmazott pszichológia világa iránt.'A legfontosabb üzenete a könyvnek az, hogyan lehet mindennapi életünket úgy élni, hogy értelmesek, izgalmasak és termékenyek legyenek napjaink.' Csíkszentmihályi Mihály Tudjon meg többet!

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

egyidősek.

A szavaknak az adja a hatalmat, hogy a személyes élmény kiterjesz—
tésével gazdagabbá teszik az életet. Történetek és könyvek nélkül tudá—
sunk a velünk vagy az általunk ismert emberekkel történt eseményekre
korlátozódna. A könyvek révén elkísérhetjük Heródest egyiptomi utazása—
ira, ott lehetünk Lewis és Clark kalandos csendes—óceáni utazásán, vagy
elképzelhetjük, hogy milyen lehet majd néhány száz év múlva a galaxi—
sunk határain túlra utazni.

Ennél azonban még fontosabb, hogy az írott szó segít még inkább
megérteni, hogy mi zajlik a bensőnkben. Az író azzal, hogy lejegyzi az
eseményeket, legyenek azok valós vagy képzeletbeli események, megne—
vezi jellemzőit, és időtállóvá teszi őket, megállítva az élmények tovatűnő
áramát, így egy vers vagy prózarészlet ismételgetésével újra meg újra el—
töprenghetünk annak képein vagy jelentésükön, ezáltal jobban megérthet—
jük, hogy mi mit érzünk, és mi mit gondolunk. Atünékeny gondolatokat és
érzéseket a szavak konkrét gondolatokká és érzésekké alakítjuk. Ebben az
értelemben a költészet és az irodalom olyan élményekkel ajándékoz meg
minket, melyekben máskülönben nem lehetne részünk; életünket maga—
sabb szintre emelik.

Aköltészet és az irodalom nem egyszerűen azzal éri el hatását, hogy
információt ad. Hatékonyságuk formai tulajdonságoktól függ — a vers ze—
neiségétől, a képek életszerűségétől. Ha tudósokat kérdezünk, mennyire
tartják fontosnak munkájukban egymáshoz viszonyítva az intuíciót és az
értelmet, többnyire olyasmit válaszolnak, hogy ,,az akkor a leghatéko—
nyabb, ha az intuíció és az értelem egyaránt szerepet játszik benne."

Az író Madeleine L'Engle ezt a választ adta: ,,Az intuíciód és az ér—
telmed együtt kell hogy dolgozzanak... szeretkezniük kell, így a legjobb."
Akét állítás tartalma megegyezik. De melyik a szemléletesebb? Az értelem
és... intuíció szeretkezésének képe nagyobb valószínűséggel ragadja meg
a figyelmünket, és kényszerít minket arra, hogy eltöprengjünk, hogyan is
működik a gondolkodás dialektikus folyamata. Egyúttal pontosabb leírás
is, mert a figyelmet arra a tényre irányítja, hogy a közreműködés az érte—
lem és az intuíció között zajlik; nem pusztán egy száraz funkcionális kap—
csolatról van szó, hanem olyanról, amely ténylegesen a szerelmi viszonyra
hasonlít. Vagyis a szavak megválasztása, a képek és a történetek életre kel—
tése, ugyanolyan fontos az író számára, mint az üzenet tartalma.

Sokszor halljuk, hogy már minden történetet elmeséltek. Az író fel—
adata legjobb esetben is mindössze annyi, hogy új bort töltsön a régi
üvegbe, és más módon újramesélje azokat a viszontagságokat, amelyeket,
emberek az idők kezdete óta újra és újra megélnek. Ennek ellenére sok
szerző ezt olyan kihívásnak tartja, amiért érdemes küzdeni; kertészként
tekintenek magukra, akiknek az a feladat jutott, hogy a generációk során
az örök eszméket műveljék. Minden tavasszal ugyanazok a virágok nyíl—
nak, ám ha a kertész ellustul, a gaz mindent ellep.

Az ebben a fejezetben megszólaló írók nyilvánvalóan imádják a
munkájukat. Már—már vallásos tiszteletet éreznek tartományuk iránt, és
János evangéliumával egyetemben hiszik, hogy ,,Kezdetben vala az Ige."
Ugyanakkor tudják, hogy a szavak hatalma attól függ, hogy miként hasz—
nálják őket; ezért szeretnek játszani velük, kitágítják az értelmüket, új
kombinációkban használják, majd addig csiszolgatják őket, amíg ragyogni
nem kezdenek. Amennyire játékosak a szavakkal, annyira komolyan ve—
szik magukat. Képzeletbeli világok megalkotásával vannak elfoglalva, és
ez ugyanolyan szükséglet számukra, mint a fizikai környezet, amelyben
élnek. Az általuk létrehozott szimbolikus menedék nélkül a ,,valós" világ
nem lenne túl érdekes. Mindannyian úgy érzik, hogy az írás jelenti szá—
mukra az identitást; hogyha nem írhatnának, életük legfőbb értelme vesz—
ne el. Ugyanakkor ötük céljai és hozzáállása igencsak eltérő. Van, aki úgy
érzi, hogy van egy fő üzenete az emberek számára, mások inkább tapasz—

Csíkszentmihályi Mihály további könyvei