Bálint György Jégtáblák, könyvek, koldusok

lanul ráugrana a lépcsőházban, hogy elfogyassza? Mozdulatai tovább is finomak maradnának
és kimért bájjal csak annyit mondana: ))Ejnyekő! Vagy nemes felháborodással utasítaná
rendre a magáról megfeledkezett vadállatot és jogaira hivatkozna, hölgyi és kultúrember-i
kiváltságaira és férje tarsadalmi állására? Vagy talán ijedtében végre egyszer elfelejtené a
negyven év alatt betanult európai leckét és őszinte állati sikítással kitörne belőle az ember'!
Izgalmas látvány volna, nagyon izgalmas. De a hölgy már el is tipegett a gepárd mellett és
nem történt semmi. A hölgy még egyszer könnyedén visszanéz, a gepárd nem is néz vissza.
Hideg, fojtott gőggel vonul el, még mindig úgy, mint egy szám'ízött uralkodó. Nem néz körül
és nem támad meg senkit a lépcsőházban. Egyáltalában nem mutat indulatokat, belül őrzi
őket, jó helyen. De azért tudom, hogy egy másodpercre sem feledkezik meg Afrikáról és a
láncról. Helyes, kedves gepárd, csak így tovább. Sohasem felejteni!
56

MESÉK.
Nemrég ünnepelték a dánok Andersen halálának hatvanadik évfordulóját. Nálunk nem történt
semmi ez alkalomból; én is csak elkésve és magánosan ünnepeltem, mikor tudomást szerez-
tem a jubileumról. Megint elővettem a meséit, mint olyan sokszor gyerekkoromban és azóta
is. Nagy író volt. Soha senki sem tudott olyan szépeket mesélni békáról, ganajtúróbogarakról
és törött ibrikekről, mint ő. A legcsúnyább jelenségekről is volt néhány kedves szava, ő reha-
bilitálta a híres csúnya kis kacsát, akivel senki sem akart szóbaállni. Az államtanácsosokról
viszont rendszerint gúnyosokat mesélt.
Meséiben lehetőleg elkerülte a tündéreket és a boszorkányokat. Ilyen természetfölötti szerep-
lőkre nem volt szüksége: csak hozzá kellett nyúlnia valamilyen ócska, mindennapi háztartási
cikkhez és az rögtön életre kelt. Egy régi teakanna vagy földrepottyant szélkakas csodálatos
teljesítményeket vitt végbe a keze alatt. Ha körülnézett az asztalon vagy a baromfiudvarban,
gazdag és izgalmas világ nyilt meg előtte. Irt néha regényes, exotikus tárgyú meséket is, de a
legszebbek az egyszerű és házias meséi. Jó fél évszázaddal megelőzte Walt Disneyt, Miki
egér alkotóját. Faggyúgyertyák harsányan nevetnek nála, cölöpök zs'íritagságot vállalnak az
állatok futóversenyében és hemyóknak kínos kalandjaik támadnak a hatalmasokkal.
Minden meséjében szeretet van és humor. Iró létére nagyon kiegyensúlyozott lehetett:
mindenben talált egy kis szeretnivalót. Gyönyörködni tudott egy bogáncsban, egy kis pocso-
lyában, melyre rásüt a nap. Állatok és kisgyerekek apró örömeit mérhetetlenül tudta élvezni.
Még a halált sem tartotta nagyon borzalmasnak. Szörnyü helyzetek sívárságát humorral
enyhítette. Általában örült, ha nevethetett. Egyes meséiben derűsen kiélte gyerekesen gonosz-
kodó hajlamait. Egyik története arról szól, hogy a vihar egy éjszaka összecseréli a városka
cégtábláit. Az igazságügyi államtitkár kapujára borbélycégtablát sodor és hasonló pajzánságo-
kat enged meg magának. Másnap reggel az adóhivatalba igyekvő komoly polgárok az iskolá-
ba nyitnak be, ahol a fiúk éppen keresztülugrálnak a padok fölött. Ennyi az egész mese;
angyali. Látni, amint az író ravaszul hunyorít hozzá. Legnagyobb boldogsága az volt, ha
meséiben megtréfálhatta vagy kicsúfolhatta a nagykép'ieket. Mert ezt az egyet nem szerette.
Irtózott a nagyképűségtől és kajánul elbánt mindenkivel, aki okosabbnak és eőkelőbbnek
tartotta magát egy gyereknél vagy egy kecskénél. Egyik meséjében két gigös rongy beszélget
a zsákban, egy dán meg egy norvég rongy. Kölcsönösen lenézik egymást és a dán, Andersen
földije, megsemmisítő büszkeséggel mondja valamire: ))Dán rongy sohasem beszél így.((
Ilyen remekművek tömegét találni ennek a nagy költőnek a meséi között. Azt hiszem, minden
írását felülmúlja a császár új ruhájának története. Két csaló jelentkezik az udvamál. Megren-
delésért jönnek: olyan ruhát akarnak a császámak van-ni, amit csak az okos emberek láthat-
nak, a butak számára viszont örökre láthatatlan marad. Sokáig élnek jól az udvarnál, míg
végül elkészül a ruha. A császár felveszi. Az udvar kínosan feszeng és közben zajosan dícséri
a gyönyörű ruhát. A császár díszmenet élén végig vonul a városon: mindenki buzgón éljenez
és feltűnő hangosan magasztalja az uralkodó új köntösét. Végül egy kis gyerek, akinek nincs
érzéke a finom és elvont dolgok iránt, egy megátalkodott kis materialistaőszinte csodálkozás-