Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

utolsó pokoli történetek

A nagy sikerre való tekintettel most újra megjelenik a Pokoli történetek - Angyali történetek sorozat valamennyi kötete! A Pulitzer-emlékdíjas Vujity Tvrtko a tőle megszokott, hihetetlenül izgalmas, olykor könnyfakasztó vagy éppen mulatságos történeteket mutat be lebilincselő sorozatában. - Tvrtko észak-koreai küldetése igazi világszenzáció, hiszen a "kommunista mennyországba" a legritkább esetben engednek be idegeneket. Most mégis bepillantást nyerhetnek a világ legzártabb országának szigorúan őrzött titkaiba, a sokkoló hatású Rákosi Mátyás Magyar Kórház mindennapi életébe. - Megismerhetik a Bobhercegnő torokszorítóan szép történetét, aki halálos betegségével harcolva jutott ki a téli olimpiára, miközben Amerika legendájává vált. - A könyv bemutatja az AIDS gyermekeinek nyomorúságos életét. A kicsiket, akiket születésük után egyszerűen halálra ítéltek. - Láthatják, hogyan dolgoznak a halálhamisítók, azok az orvosok, akik "meggyilkolják" a már halott embereket. - Olvashatnak Máriáról, aki háromhetes nászútra Albániába utazott, aztán hatvan évig, haláláig nem térhetett haza onnan. - Megtudhatják Tvrtko legféltettebb titkait, mennyire rettegett, hogy beteg gyermeke születik csernobili utazása miatt, és azt is, mit érzett akkor, amikor menekülés közben átesett egy holttesten. Pokoli vallomás ez egy közel sem pokoli riportertől. Az Utolsó pokoli történetek segítségével keresztül-kasul beutazhatják a Földet, Észak-Koreától Brazíliáig, Villánytól Albániáig. Vujity Tvrtko torokszorító vagy éppen mosolyra fakasztó történetekkel várja önöket.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

ilyen hosszan elnyújtani. - Akkor mi lesz most velünk'.7

— Velünk? - kérdezte a lány. - Velünk semmi. Szeretlek,
szeretsz. ennyi. Majd kitaláljuk, hogyan legyen tovább.

Végigsimította a fiú izmos vállát, majd a szekrényéhez lépett és
egyenként szedegetni kezdte belőle a ruháit. Néhány perc múlva
visszafordult a fiúhoz. Péter ugyanúgy állt. mint az előbb:
leforrázva. mozdulatlanul. Ildikó nagyot sóhajtott, ujját a fiú
gondosan kiborotvált állához nyomta és így szólt:

— Nyugi, majd csak lesz valahogy!

Máskor felbőszítette volna Péter mulyasága, de most érezte,
hogy veszély leselkedik a kapcsolatukra. s hogy ebben a
veszélyben a fiúnak van nagyobb szüksége rá, mint fordítva. Az
igazság azonban az, hogy önmagának se merte bevallani: kihült a
szerelmük. Valahol legbelül érezte ugyan. hogy a Szentendrére
költözése egy csapásra megoldhatja a gondjaikat, ugyanakkor
sajgott a szíve, mert négy esztendeje egy percet sem töltött a fiú
nélkül.

— Isten szeret engem — motyogta maga elé aznap este imádság
ként -, úgy irányítja az életem, hogy Ö intézi el helyettem a nehéz
dolgokat.

De miközben erre gondolt, mérhetetlenül szégyellte magát
azért. hogy a sorsra bízta a piszkos munkát ahelyett. hogy ő állt
volna a fiú elé közölni: jobb lesz ez így mindkettőjüknek.

A véletlenek, mindig ezek a véletlenek! A véletlenek nem mások,
mint az Úristen próbatételei. Örömök és bosszúságok, s mind
váratlanul, hinelen tör az életünkbe. Aztán hogy jól sáfárkodunk—
e velük, az rajtunk múlik. Egy neves, magyar származású
professzor egyszer arról beszélt nekem, hogy az ember életében
vannak vonatok, amelyekre az illető. a saját döntése alapján, vagy
felszáll, vagy sem. Nos, Ildikó felszállt arra a vonatra, amely egy
boldogabb világba röpítette. Meglátott egy felhívást a folyosói
hirdetőtáblán, amelyben testnevelő tanárokat kerestek amerikai
spontáborokba. Ildikó akkoriban vastag és kemény térdvédőt
viselt, hiszen a műtét után még évekig csak azzal tudott mozogni,
de az amerikai utazáshoz szükséges felvételi vizsgára. csodák
csodájára. hibátlan térddel érkezett. Vagy csak nem figyelt oda a
fájdalmakra. Míg a kifüg-

182
gesztett felhívást olvasta, egy sereg fiatal lány sürgött—forgott
körülötte. jóllehet. Amerika kezdett kimenni a divatból.

- Ugyan már. mi van ott, ami itt nincs?! - szegezte Ildikónak a
kérdést az egyik barátnője. Nagyjából igaza volt. hiszen l990et
írtak. De csak nagyjából. Mert Ildikó valami másra vágyott. Nem
tudta pontosan, mire. de azt érezte, hogy szüksége van egy kis
idegen levegőre. Belépett a vizsgaterembe és a bizottság elé ült. Az
a fajta izgalom járta át, amely a fontos versenyek előtt lett rajta
úrrá: elszorult a szíve, elállt a lélegzete. Irgalmatlan nyomás
nehezedett rá, de ügyelt, hogy kifelé halálosan nyugodtnak
látszódjék. Csendesen, ám határozottan válaszolt a kérdésekre.
szinte sütött róla a magabiztosság. Tíz perc múlva felállt a bizottság
elnöke, és a kezét nyújtotta:

- Gratulálok, kezdje intézni a vízumát!

Ildikó szinte repült a boldogságtól. Odakint zuhogott az eső. de
nem érdekelte. Kirohant a sűrű záporba. s belefúrta magát a
vízfátyolba. Minden tocsogott, zúgott és habzott, Ildikó azonban
nyugodtan állt a tomboló zuhéban, s mosolyogva dugta arcát a
verdeső esőcseppek alá.

- Szent Isten! - motyogta, majd száját a kezére tapasztotta. és
hitetlenkedve rázta a fejét. Végtelenül boldog volt.

Gyászos hangulat ülte meg a csolnoki Strehli-házat, a búcsú
közelsége súlyosan és komoran ült a levegőben. József, izgatott
mozdulatokkal seperte a portát, nemigen tudott mit szólni a lánya
utazásához. Aztán mégis letette a seprűt, bement a konyhába, és
leült a lányával szemben. Egy ideig csendben figyelte, ahogy Ilona
a süteményt csomagolta Ildikónak, aztán a lányához fordult.

- Tudod. Ildikém, az életben nem minden folyik tisztességes és
igazságos módon. Ez néha persze ijesztően hat az emberre, de erre
az egyetlen gyógyír, ha az ember nem sokat foglalkozik önmagával
és mindent úgy csinál, hogy utána el tudjon számolni a lelkiismere
tével. Az én szememben a legfőbb dolog a gerinc. I-Ia mindenhonnan
egyenes gerinccel tudsz elbúcsúzni, akkor oda visszavámak.

Jozsef felállt. nyugtalanul tett néhány lépést. Zavarban volt, ha
ünnepélyes érzelmeket kellett kifejeznie, pedig jó beszélőkéje volt,
emlékezzünk csak a diplomaünnepse'gen mondott köszöntőjére.
Am most a lányától búcsúzott, és ismerve a sors
kiszámíthatatlanságát, nem tudta, hogy utoljára látja-e Ildikót.
Töltött magának

183
l

Hasonló cimű könyvek

Vujity Tvrtko további könyvei