SORSKÖNYV

Egy zord, viharos napon árva kislány téved Andersen szegényes pincelakásába. A kis Gerdát elbűvöli a sarokban álló bábszínház és a szekrénybe rejtett titkos füzet, amelyben csodás mesék sorakoznak. Az ifjú író első színdarabján dolgozik, színpadi sikerről, gazdagságról álmodik, ám a mesék átveszik a hatalmat sorsa felett. Az életre kelt bábfigurák összezavarják az eseményeket, és különös feladatot szánnak Gerdának: meg kell ölelnie a Hókirálynőt, hogy a jég felolvadjon az emberek szívéről… OLVASS BELE! Részlet a meséből I. fejezet Aznap éjjel félelmetes hóvihar tombolt. Visítva, vijjogva őrjöngött a szél az apró házak között, s magával sodort mindent, ami csak az útjába került. Örvényt kavart a keskeny utcák porhavából, fehér vattával tapasztotta be kívülről az ablakokat, megrázta a háztetőket, amelyek fel-felnyögtek a szélrohamok alatt. Elvágtatott a tengerhez, megcsapkodta sós vízzel a halászok szegényes viskóit, körülzúgta a part menti fogadó vörös téglás épületét. Táncba vitte a lehorgonyzott hajókat, amelyek könnyű játékszerekként hánykolódtak a magas hullámokon. Azután berontott a parkba. A fák tar üstökébe kapaszkodott, s annak, amelyik nem hajolt földig szilaj kedve előtt, megrecsegtette dermedt tagjait, fülébe sziszegve harciasan: „Úgy! Úgy! Úgyis megadod magad!” A atal facsemeték büszkén állták a szél vad rohamait, az ő derekuk könnyen hajlott még, s ha rájuk tiport is a gonosz erő, eltaposni mégsem tudta őket. Nekitámadt hát a szél az öregebb fáknak. Igaz, azok sokat tapasztaltak már; tudták, hogy mikor érdemes dacolni, és mikor helyesebb bölcsen meghajolni, ám vastag és kemény volt a derekuk. „Reccs!” – mondták, és nem is szóltak többet, csak eldőltek némán. A felhők elsiratták, és díszbe öltöztették őket: fehér halotti leplet szitáltak rájuk. A vén fák méltóbb búcsúztatást nem is remélhettek volna maguknak. Telihold volt, bár az is meglehet, hogy mégsem, hiszen nem láthatta senki a holdat, sűrű felhők takarták az emberi szemek elől. Igaz is, ki törődött most a holddal, menekült, ki merre látott; a szerencsésebbek házaikban találtak menedéket, de egy-egy kapualj, elhagyatott fészer is a túlélést jelenthette ebben az ítéletidőben. A hópelyhekből magas oszlopot kavart a házak között a szél. Most hirtelen úgy tűnik, mintha női alakot látnánk: hosszú fehér ruhája hol körbecsavarodik karcsú testén, hol újra kibomlik, úgy kering, forog a levegőben, mint egy óriási vitorla. Tépázza, szaggatja ruháját a vad vihar a háztetők fölött, de a női alakot mintha mindez nem zavarná, sőt gyönyörűségét lelné benne, hiszen a vijjogás, nyögés és a sóhaj hangjai közé időnként női kacaj foszlányai keverednek, melyek belevesznek az éjszakába. Gyönyörű látvány, mégis van benne valami félelmetes; a természet legyőzhetetlen erejét hirdeti az otthonaikba húzódó városlakók felett. Egy lélek sem jár odakünn ilyen ítéletidőben. Azazhogy mégis… A távolban mozog valami. Lassan imbolyog a tejfehér ködben előre, megküzdve minden mozdulatért. Egy szekér az, sovány gebét fogtak elébe. Talán ezen az éjjelen ki is adja lelkét a szegény pára. Utolsó erejével húzza-vonja nehéz terhét az úton, meg-megtorpan, mintha segítséget várna, s minden bizonnyal ott is maradna az út közepén, jéggé dermedve, hóval borítva, silány életét szánalmas szoborként hagyva az utókorra, ha a sűrű ostorcsapások nem térítenék jobb belátásra. Egyszer csak megszűnnek a fájdalmas ütések, a szekér megáll, a kocsis lekászálódik a bakról. A szél csak erre vár, rárohan, majdnem fellöki hirtelen. A kocsis káromkodva megkapaszkodik a szekér oldalában, a házszám után kutakodik, de a szemébe újabb és újabb hópermet kerül. Hunyorog, ismét káromkodik, majd köp egyet. – Az ördög ebbe az időbe! – morogja, s megzörget egy ablakot. Ám mi ez a csekélyke zaj a hóförgeteg süvöltő, bömbölő hangjához képest! Hamarosan belátja, hogy segítség nélkül maradt. Hatalmas öklével újabb rohamot intéz az ablak ellen, kis híján kiveri az üveget. Bent végre valami világosság gyullad, majd az ....

Hogy kik Tea Angyalai? Öt rendkívüli egérlány, akik a Cinnford Egyetem és Szakiskola hallgatói a Bálna-szigeten. Vidám és szórakoztató kis csapatot alkotnak. Mindannyian újságírók szeretnének lenni! Az élet Cinnfordban rendkívül izgalmas: barátságok és szerelmek szövődnek, de a lányoknak kisebb viszályokkal is szembe kell...

E kötet összeállításával és megjelentetésével szeretnénk elérni, hogy ez a hagyomány tovább éljen, s szeretnénk biztosítani, hogy az eljövendő pszichológusnemzedék megismerkedhessen a Mérei-féle Rorschach-módszerrel, s beléphessenek a magyar rorschachozók egyre népesebb táborába...

A szerelemről alkotott vélekedéseinket - miszerint egy sötét verem, ráadásul vak is - hamarosan kiegészítjük azzal a megállapítással, hogy a szerelem nedves. Sőt nemcsak a szerelem az, hanem, amennyiben beszélünk róla, maguk a szerelem leírására használt nyelvi eszközök is lehetnek nedvesek és melegek, vagy, ha a sors úgy hozza, éppenséggel szárazak és hidegek is. Ki tilthatná meg, hogy ízlelgessük a szavakat, hogy játsszunk velük, ha maga a szerelem is ízlelgetésre való játék, és - ha úgy ...