Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Magyar irodalom Regények 20. század regény, novella, elbeszélés regény novella elbeszélés
1964-ben jelent meg először Cseres Tibor Hideg napok című regénye, amelyből nagy sikerű film és dráma is készült. A több kiadást is megért könyv harminc évvel ezelőtti utolsó megjelenése óta a beszerezhetetlen regények közé tartozik. A regény két időben, két színtéren játszódó, keretes cselekménye az 1942-es újvidéki vérengzés hátborzongató napjait idézi. Cseres Tibor a legnehezebb írói megoldást választva, negatív hőseinek belső monológjaiban, párbeszédeiben az önleleplezés akaratlan, de kegyetlen következetességű módszerével eleveníti fel a hírhedt megtorlás történetét. Az országos méretűvé táguló, megrázó dráma hátterében a legmagasabb rangú szereplő - Büky őrnagy - személyes jellegű tragédiája bontakozik ki: egy véletlen következtében felesége, aki titokban látogat Újvidékre, szintén a megtorlás áldozata lesz. A József Attila-díjas szerző műve a közelmúlt irodalmának egyik kiemelkedő, jeles alkotása, mely a mai napig nem veszített értékeiből.
S akkor jött Grassy. Jött ám, én meg elébe, jelentést tenni.
Mögötte két százados, úgy léptek, mint a gyakorlótéren.
Tisztelegtem, jelentettem. Félbeszakított. Kezet nyújtott.
Ugyan, mit akarhat? Nem így szokta! Más a híre.
— Te, kérlek szépen, édes öregem, túlságosan sok munkát
adsz az igazoltató szerveknek. Túlságosan sok embert küldesz
be az állomásparancsnokságra!
Elengedte a kezemet, megindult velem a peronra, ahol tisztást
látott. Vállamra tette kezét menet közben, úgyszólván átölelt.
— Te nemrég érkeztél, de azért ott voltál a tegnapelőtti tiszti
gyűlésen?
— Igenis. Ott!
— Nahát! Ne küldjél a nyakunkra annyi szedett—vedett népet.
Elég nekünk a város!
— Alázatosan kérek engedélyt, hogy a szerelvényeket minél
távolabbi állomásokon leállíthassam!
Egy pillanatra megállt, rám nézett, mintha latolgatná a dolgot:
— A vonatoknak pontosan be kell érkezniük! Mintha mi sem
történt volna. Kifelé semmi riasztás.
— Alázatosan, elég riasztás, ha mi nem küldünk szerelvényt.
— Küldeni kell! — vágott levegőbe karjával.
— A csendőrök kivégezték az utasokat!
Közben kiértünk a peronra, ott őrségem és csendőrök álltak.
— Ez képtelenség!
— Igenis.
— Képtelenség, hogy te milyen szavakat használsz.
Hallgattam, ő sem kiabált. Sőt.
— Ne küldj annyi civilt a nyakunkra! Embereiddel magad
intézd el őket!
— Alázatosan kérek engedélyt arra, hogy a pályaudvaron saját
magam döntsék az igazoltatás menetéről.
— Helyes, intézd el őket.
— Kérek engedélyt, hogy csak a kétes egyéneket kísértessem
be.
— Azt mondtam, ne kísértesd be!!
— Eddig a csendőrök egyre—másra elvitték az utasokat. Kérek
hatáskört az igazoltatásra.
Megfogta köpenyem gombját, úgy magyarázott.
— Másképpen gondolom! Különben is, az igazolványoknak
nincs nagy jelentőségük. Tele van a nép hamis igazolványokkal.
Mert az igazolvány hamis lehet. Te és embereid azt úgysem
tudjátok megállapítani! De vannak egyéb bizonyítékok!
— Erről, alázatosan jelentem, nem kaptam kioktatást.
— Most kapsz! — üvöltött, majd megint halkra fogta: —
Igazoltatás helyett magad intézd el az érkezőket!
Most már én is megmakacsoltam magam.
— Kérek határozott parancsot arra, hogy igazoltassak—e, vagy
mindenkit bekísértessek!
— Más lehetőséget nem ismer?!
— Más lehetőséget nem tudok elképzelni!
— Azonnali hatállyal felmentem! Leváltásáról még ma gondos—
kodom! — sziszegte. — Végeztem!
Köszönés nélkül, egyetlen, hatalmas, megvető legyintéssel
otthagyott.
POZDOR
Én nem akartam tudni semmiről, én csak azt hajtogattam
magamban. Nekem ebből elég, én itt sem vagyok. Legfeljebb a
rumos teával törődök, legfeljebb a teás autókkal, a Marmonok—
kal. Na meg a benzinnel. Mit tehettem volna én abban a
helyzetben? Rumpótlót önthettem volna a marha katona
teájába? Honnan vegyek én pótlékot, amikor csakis valódi rumot
küld a GH? Dűtöttem volna vizet a benzinbe, hogy ne indítson a
motor? Azt se tehettem volna meg, csak saját kezűleg, hogy
senki más ne láthassa, és ne árulhasson be. De hát mikor saját
kezűleg? Csakis éjjel! Hogyne, hogy ledurrantson az őr! Komák,
barátaim, elvtárs urak! Orség áll a benzin körül, s ha a sötétben
mozgást lát: durr! Na és éppen akkortájban! Amikor tele volt a
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!